A fogak elvesztésének számos oka lehet, pótlásukról azonban mindenképpen gondoskodnunk kell. A rágóképesség visszaállítása megóv sokféle foghiánybetegségtől. S ami szintén fontos: az arc harmóniája, a szép mosoly növeli önbizalmunkat és komfortérzetünket.
A fogpótlások lehetnek rögzítettek (híd, korona), kivehetők (protézis) vagy ezek kombinációi. Nagyon sokan vannak, akik hosszú ideje és megelégedéssel viselnek kivehető fogpótlást. A páciensek egy része azonban idegenkedik ettől, vagy egyszerűen nem tudja megszokni. Előfordul, hogy – egyéni, anatómiai adottságok miatt – esetleg nem is készíthető valaki számára megfelelő, jól használható fogsor. A saját fogakhoz cementezett hídpótlásnak viszont előfeltétele a megfelelő számú és alkalmasan elhelyezkedő pillérfogak megléte.
Kivehető helyett rögzített
Sorvégi hiányok esetén, például – amikor csak az elülső fogak vannak meg és az őrlőfogak, a pillérek hiányoznak – csak kivehető fogpótlás készíthető. Ha viszont a hiányzó pillérfogak helyére implantátum, vagyis beültetett „műgyökér” kerül, a rögzített pótlásra ismét lehetőség nyílik.
Mi az implantátum?
Hogyan kerül a szájba?
Befogadja-e a szervezet?
Ezek mind-mind jogosan felmerülő, izgalmas kérdések, és a beültetés előtt egyértelműen tisztázandók a páciens számára. Az implantátum különböző méretű és alakú, előzetes röntgen- és szájvizsgálat alapján kiválasztott, általában fém – nagy tisztaságú titán – csavar vagy lemez. Ennek anyagát és speciális felülkezelését hosszú évek kísérletei és tapasztalatai alapján választották ki, hogy a szervezet, illetve az azt körülvevő csont nemcsak megtűrje, hanem szinte sajátjaként befogadja, és vele biológiai egységet alkosson.
Aki fogbeültetést vállal, annak tudnia kell, hogy a leggondosabb eljárás ellenére is előfordulhat – bár manapság egyre ritkábban –, hogy az implantátum kimozdul, kilökődik. Ilyenkor megismételhető a beültetés, további sikertelenségek esetén pedig még mindig kínálkozik a kivehető fogpótlás lehetősége.
Hogyan végzik a beültetést?
A betegvizsgálatot, a részletes tájékoztatást és a gondos tervezést követően a kiválasztott implantátumok - általában helyi injekciós érzéstelenítéssel ínymetszés után az állcsontba készített furatba kerülnek. A beavatkozás a páciens számára csak egy fog, vagy egy gyökér eltávolításával azonos megterhelést jelent. A műtétet végző szájsebésznek speciális műszerezettséggel, felkészültséggel és fokozottan steril körülményekkel kell rendelkeznie.
A seb néhány nap alatt gyógyul, ha ezt valamilyen egyéb betegség nem gátolja (pl. előrehaladott cukorbetegség, fokozott csontlebomlással járó kórképek, fémallergia stb.). A betegségeket természetesen az elővizsgálatok során kell kideríteni, és csak ezek kizárása, illetve kezelése után lehet szó a beültetésről.
Tejes foghiánynál is alkalmazható
A műtétet követően általában 3-4 hónap szükséges ahhoz, hogy a csont az implantátumot teljesen körülnője, azzal szerves egységet képezzen, így terhelhetővé váljon. Ezután kerül rá a szájba benyúló csonkrész, amely egy korona számára előkészített – lecsiszolt – foghoz hasonlít. Ezt követően lenyomat alapján, hagyományos módon készül el a fogpótlás, vagyis a fix, rögzített híd. Nagyon fontos, hogy a beültetést megelőzően, majd a kész fogak használata során is kifogástalan szájhigiénét tartsunk fenn, és időszakos kontrollvizsgálatra járjunk. A páciens ezzel járulhat hozzá leginkább a sikerhez!
A beültetés természetesen nemcsak részleges, hanem teljes fogatlanság esetén is alkalmazható, vagy olyankor, amikor a foghiányt ép, egészséges fogak határolják. Kétségtelen, hogy a beültetéses fogpótlás nem olcsó és némi kockázattal is jár. Viszont a páciensek kedvező beszámolói, javuló komfortérzésük és életminőségük, s nem utolsó sorban a jó szakmai tapasztalatok azt mutatják, hogy az eljárás megfelelő alternatívát jelent a foghiányok pótlására.
Dr. Huszák András,
Szájsebész szakorvos
Forrás:
FOG ABC 2000;1
